Az Akadémia és a tudóstársadalom mindenkori küldetése nem változik, ez pedig az emberiség jólétének, fennmaradásának szolgálata, a bennünket körülvevő világ megismerése. A Magyar Tudományos Akadémiának mindezen felül nemzeti intézményként különösen a magyar társadalmat, a magyar nemzet érdekeit kell szolgálnia. Erre alapította Széchenyi István, és ezért tartja fenn ma az állam az adófizetők pénzéből. Kosáry Domokossal együtt vallom, hogy a napi és a pártpolitikán túl van egy „magasabb szintű emelete a nemzeti érdekeknek”. Az Akadémiának nem szabad erről a magasabb szintről elmozdulnia, innen kell segítenie azon törvények, rendelkezések, társadalmi viszonyrendszerek kialakulását, amelyek a nemzet érdekeit szolgálják. Mivel ezeket a törvényeket, rendelkezéseket a mindenkori Országgyűlés és kormány hozza, a Magyar Tudományos Akadémiának meg kell találnia a hozzájuk vezető kommunikációs csatornákat. Persze ezt a tudomány érdekeinek háttérbe szorítása, a politika elvtelen kiszolgálása nélkül szükséges kialakítani, és kétirányúvá kell tenni. Egyrészt folyamatosan rendelkezésre kell állnunk, ha megrendelések érkeznek a kormányzat, a parlament vagy az önkormányzatok részéről a döntés-előkészítés vagy a törvényalkotás folyamatában, másrészt a kormányzatnak is nyitottnak kell lennie, ha a kezdeményezés az Akadémia felől érkezik, legyen szó történelmi, gazdasági, politikai helyzetek, tudományos eredmények várható hatásairól.
Megválasztása esetén milyen változásokat tervez?
Az Akadémia tudásbázisa hatalmas, egyedi és teljes körű, az ország szinte valamennyi minősített kutatóját magában foglalja. Erről kevesebbet beszélünk: az MTA nemcsak a 365 akadémiai tagot, hanem a 18 ezer köztestületi tag együttesét jelenti, az összes magyarországi PhD cím birtokosát. Ezek a tudósok, kutatók, oktatók, beleértve a határon túli magyarokat is, olyan szellemi tőke, amelyet a nemzet sorsa, jövője érdekében fel kell ajánlanunk a társadalomnak. Kutatóhálózatunk nincs, így én erre a 18 ezres köztestületre és a szakbizottságokra építeném, mint derékhadra, a megújuló Akadémia legfontosabb feladatait. A tagság köréből megválasztott szakbizottsági tagok zömmel fiatal, tudományos életpályájuk zenitjén lévő kutatók, az ő tisztük katasztert készíteni a tudományterületük összes kutatóhelyéről, értékelni és évente minősíteni őket. Feladatuk a tudományos ismeretterjesztés és a tudósi hivatás népszerűsítése. A kutatói utánpótlás kérdése égető, ehhez javaslom kiépíteni az MTA-affiliált középiskolák körét – a határon túliak részvételével – és MTA-alumni klubok alapítását. Az áltudományok elleni fellépés is sürgetően fontos. A közösségi médián keresztül egyre nehezebb a megbízható információk megkülönböztetése a véleményektől, az álhírektől. Ennek kezelésében az MTA-nak kulcsszerepet kell játszania. Lehetséges csatornák a Tudomány.hu honlap, a tudománykommunikációs verseny, a FameLab, a Mindentudás egyetemének újraindítása, a „citizen science”, azaz a nem kutatók tudományos ötleteinek és kutatásainak felkarolása. Van tennivaló bőven.
„Fontos volna ezeket a kiváló szakembereket itthon tartani, ehhez kiszámítható, tudománybarát környezet kell”
Alelnöki irodájában ülünk, a falon egy Bartók Béla-emléktábla: az ő dolgozószobáját örökölte meg. Önről köztudomású zenei irányultsága, hogy fiatal kora óta klarinétozik, és máig az Ars Nova Sacra énekegyüttes tagja. Nyilván személyes érintettsége is motiválta, hogy a zenei nevelés és a tanulási folyamat közti kapcsolat neurobiológiai hátterét tanulmányozza. E témában számos előadást tart, írásait sokat idézik. Várható, hogy elnökként a művészetet is jobban behozza az Akadémia falai közé?
A tudomány művelésének alapfeltétele a kreatív gondolkodóképesség. Kutatásaim is igazolják, ehhez elengedhetetlen a művészetek által gazdagított belső világ, érzelmeink, motivációink és az emberiség több ezer éves kulturális öröksége. A zene, mint a többi művészeti ág, katarzishoz segít, ez serkenti a tanulást. Ezt Kodály mindenfajta neurobiológiai előképzettség nélkül is pontosan tudta: „a tudomány és a művészet sem lehet el egymás nélkül. A tudós annál különb, minél több van benne a művészből és viszont. Intuíció, fantázia nélkül a tudós legfeljebb téglahordója lehet tudományának. Művész pedig szoros belső rend, szerkesztő logika nélkül megreked a művészet peremén.” Missziómnak tartom, hogy erre a kodályi gondolatra felhívjam
a figyelmet, hogy nagyobb hangsúlyt kaphasson a művészeti, vagy inkább a művészettel nevelés, az érzelemvilágot gazdagító katarzis a köznevelésben. Megválasztásom esetén talán az Akadémia elnökeként is támogatni tudom majd ezeket a törekvéseket.
FREUND TAMÁS
1959-ben született Zircen. Neurobiológus, egyetemi tanár, a biológiai tudomány doktora, az agykéreg működésének nemzetközi hírű tudósa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett biológusi diplomát. Négy év oxfordi kutatási időszak után az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetéhez került, 2002 óta az intézet igazgatója. Számos európai egyetemen volt vendégkutató, választott tagja az Európai Akadémiának, az Európai Művészeti és Tudományos Akadémiának és a Leopoldina Német Természettudományos Akadémiának. 2014-től az MTA élettudományi alelnöke. A Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetés, a Széchenyi-, az Agy-díj és a Prima Primissima díj birtokosa, Budapest díszpolgára.
1959-ben született Zircen. Neurobiológus, egyetemi tanár, a biológiai tudomány doktora, az agykéreg működésének nemzetközi hírű tudósa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett biológusi diplomát. Négy év oxfordi kutatási időszak után az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetéhez került, 2002 óta az intézet igazgatója. Számos európai egyetemen volt vendégkutató, választott tagja az Európai Akadémiának, az Európai Művészeti és Tudományos Akadémiának és a Leopoldina Német Természettudományos Akadémiának. 2014-től az MTA élettudományi alelnöke. A Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetés, a Széchenyi-, az Agy-díj és a Prima Primissima díj birtokosa, Budapest díszpolgára.Címlapkép: Földházi Árpád